A háború és a béke fogalmait általában geopolitikai, történelmi vagy morális síkon értelmezzük. Ritkábban gondolunk arra, hogy ezek a fogalmak biológiai állapotokat is jelentenek. Pedig az emberi szervezet – különösen az idegrendszer – számára a „háború” nem absztrakció, hanem érzékelt környezet.
A közbeszéd, a média és a politikai kommunikáció által közvetített üzenetek olyan idegrendszeri hatótényezők, mint a zaj, a fény vagy az érintés. Amikor egy társadalom kommunikációs tere tartósan a veszély, a fenyegetettség és az ellenségkép köré szerveződik, az nemcsak gondolkodásmódot, hanem testi állapotot is létrehoz.
A közbeszéd mint idegrendszeri inger
Az emberi idegrendszer evolúciósan arra fejlődött ki, hogy gyorsan felismerje a veszélyt. Ez a túlélés alapfeltétele. Probléma akkor keletkezik, amikor a veszélyjelzések:
👉🏻 állandóak,
👉🏻 ismétlődők,
👉🏻 időben nem lezárhatók,
👉🏻 nem követi őket valódi megnyugvás.
A médiából és politikai kommunikációból érkező üzenetek – „válság”, „fenyegetés”, „ellenség”, „háború”, „összeomlás” – az idegrendszer számára nem metaforák. A test nem tesz különbséget fizikai és szimbolikus veszély között, ha a jelzés elég erős és elég gyakran ismétlődik. Ennek hatására aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, a harc–menekülés állapot. Ez rövid távon adaptív, hosszú távon azonban krónikus stresszhez vezet.
Krónikus készenlét: amikor a veszély belső állapottá válik
Ha a veszélyérzet nem oldódik, az idegrendszer nem tud visszatérni a regeneratív állapotba. A test állandó készenlétben marad:
👉🏻 fokozott izomtónus,
👉🏻 felületesebb légzés,
👉🏻 alvásminőség romlása,
👉🏻 csökkent emésztési kapacitás,
👉🏻 fokozott szorongás.
Idővel a „külső veszély” érzése belső alapállapottá válik. Az ember már nem arra reagál, ami a valóságban történik, hanem fiktív képzeletekre, amiknek a bekövetkezésétől szorong (negatív projekciók).
Ez az a pont, ahol a stressz nem esemény, hanem környezet lesz.
Az immunrendszer válasza: állandó védekezés, csökkent regeneráció
Az idegrendszer és az immunrendszer szoros, kétirányú kapcsolatban áll. A krónikus stressz hormonális üzenetei – különösen a kortizol és az adrenalin tartós jelenléte – az immunrendszer működését is átalakítják.
Ennek következménye lehet:
👉🏻 alacsony szintű, krónikus gyulladás,
👉🏻 az immunválasz beszűkülése vagy túlreakciója,
👉🏻 lassabb sebgyógyulás,
👉🏻 autoimmun folyamatok kockázatának növekedése.
❗A szervezet ilyenkor „háborús üzemmódban” működik: a túlélés elsőbbséget élvez a regenerációval szemben.
A holobiont perspektíva: stressz nemcsak emberi szinten
A reConnection szemléletének egyik alapja a holobiont fogalma: az ember nem önálló organizmus, hanem mikroorganizmusokkal együtt alkotott, dinamikus ökoszisztéma.
Krónikus stressz hatására:
👉🏻 megváltozik a bélmikrobiom összetétele,
👉🏻 csökken a mikrobiális diverzitás,
👉🏻 nő a gyulladást fenntartó baktériumtörzsek aránya,
👉🏻 romlik a bél–agy tengely kommunikációja.
❗Ez visszahat az idegrendszerre, a hangulatra, a szorongásra és az érzelmi szabályozásra. A holobiont szintjén a stressz nemcsak érzés, hanem ökoszisztéma-változás.
Kollektív idegállapotok és fertőző stressz
A közbeszéd nemcsak egyéni, hanem kollektív idegrendszeri állapotot is létrehoz. Az emberek idegrendszerei rezonálnak egymással: hanghordozás, testtartás, mimika, narratívák szintjén.
Ha a domináns társadalmi narratíva:
👉🏻 polarizáló,
👉🏻 ellenségképző,
👉🏻 félelemalapú.
akkor a kollektív térben:
👉🏻 csökken az empátia,
👉🏻 nő az agresszió és a bizalmatlanság,
👉🏻 beszűkül a kreatív gondolkodás,
👉🏻 gyengül az együttműködés.
❗Ez nem morális kudarc, hanem idegrendszeri következmény.
Háborús közbeszéd békeidőben
‼️Amikor a társadalmi kommunikáció tartósan háborús nyelvezetet használ, a testünkben sincs béke. Akkor sem, ha fegyverek nem dördülnek.
A veszélyérzet állandósulása:
👉🏻 nem ad teret a feldolgozásnak,
👉🏻 nem engedi a lezárást,
👉🏻 nem kínál megnyugtató alternatív narratívát.
Ez hosszú távon kimeríti az egyéni és kollektív regenerációs kapacitást.
Milyen betegségek kockázatát növeli ez a „háborús” állapot?
Az állandó veszélyérzet nem „csak” lelki állapot, hanem biológiai kockázati tényező, amely hosszú távon konkrét betegségek kialakulásának kedvez.
1. Idegrendszeri és mentális zavarok
A krónikus veszélyérzet elsőként az idegrendszer finom szabályozását bontja meg. Gyakoribbá válhat:
👉🏻 generalizált szorongás
👉🏻 pánikzavar,
👉🏻 depresszió,
👉🏻 alvászavarok,
👉🏻 kiégés (burnout),
👉🏻 poszttraumás tünetek trauma nélkül is („komplex stressz”).
❗Ezek nem gyengeségek, hanem egy túlterhelt idegrendszer logikus válaszai.
2. Immunrendszeri és autoimmun betegségek
A tartós stressz az immunrendszert összezavarja: nem tudja, mikor kell védekezni és mikor regenerálni. Nőhet a kockázata:
👉🏻 autoimmun betegségeknek,
👉🏻 krónikus gyulladásos állapotoknak,
👉🏻 allergiáknak, intoleranciáknak,
👉🏻 gyakori fertőzéseknek vagy elhúzódó betegségeknek.
Itt a veszélyérzet üzenete ez: „Folyamatos támadás alatt állunk – tartsd fenn a védelmet!”
❗Csakhogy a védekezés ára a szövetek károsodása.
3. Emésztőrendszeri és mikrobiom-eredetű problémák
A bél az egyik legérzékenyebb stresszindikátor. Krónikus stressz mellett gyakoribb:
👉🏻 irritábilis bél szindróma,
👉🏻 funkcionális emésztési zavarok,
👉🏻 reflux,
👉🏻 puffadás, hasi fájdalom,
👉🏻 felszívódási problémák,
👉🏻 bélflóra egyensúlyának felborulása.
A holobiont szintjén ez azt jelenti:
👉🏻 csökken a mikrobiális diverzitás,
👉🏻 romlik a bél–agy tengely kommunikációja,
👉🏻 nő a szorongás és a hangulati instabilitás.
❗Ez egy önmagát erősítő ördögi kör.
A szervezet krónikus stressz állapota közvetetten számos más betegség kockázatát is erősítheti, így a szív- és érrendszeri megbetegedésedét (magas vérnyomás, szívritmuszavarok, érelmeszesedés, szívinfarktus, stroke), hiszen a test folyamatosan „menekülésre kész”, miközben sehová sem fut. De a belső „háborús állapot” lecsapódhat a hormonális és anyagcsere-zavarokban is, mivel a stresszhormonok felborítják az endokrin egyensúlyt (pajzsmirigy működési zavar, inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség, testsúly-ingadozás, krónikus fáradtság). A szervezet ilyenkor nem hosszú távra tervez, hanem túlél.
Az állandó „háború”, a veszélyérzet nemcsak betegségeket okoz – hanem elveszi a szervezettől a gyógyulás lehetőségét.
Mit mutatnak a magyar statisztikák az elmúlt 25 évből?
A reConnection kereti között elsősorban a krónikus stressz és a neurodivergencia összefüggéseit vizsgáljuk, illetve erre építünk (öko)terápiás támogató teret. A neurodiverzitás az emberi idegrendszeri/kognitív működésének eltérése a társadalmilag, statisztikailag „átlagosnak” (neurotipikusnak) tekintett mintától. Ez jelenthet eltérő érzékelést, információ feldolgozást (gondolkodást), tanulást, viselkedést. Gyűjtőfogalom, ami magában foglalja az alábbi területeket:
👉🏻 ADHD (figyelem- és aktivitásszabályozás eltérő működése),
👉🏻 autizmus spektrumzavar (ASD),
👉🏻 diszlexia, díszgráfia, diszkalkulia (tanulási zavar),
👉🏻 Tourette-szindróma,
👉🏻 egyes érzékszervi feldolgozási eltérések, erős érzékenységek (hiperérzékenység).
A magyar pedagógiai rendszerben a neurodivergens óvodások, általános- és középiskolások sajátos nevelési igényű (SNI) gyermeknek számítanak. A Pedagógiai Szakszolgálatok szakértői bizottságának hatásköre, hogy a rendszerbe bekerülő gyerekeket a szülő, nevelési-oktatási intézmény vagy orvos, védőnő, gyermekvédelmi, gyámügyi szerv javaslatára vizsgálja és diagnosztizálja, ennek eredményeként állapítanak meg jogosultságokat és javasolnak fejlesztési, gyógypedagógiai rehabilitációs vagy speciális intézményi ellátást.
A KSH adatai szerint a diagnosztizált neurodivergencia terén az ezredforduló óta megsokszorozódtak az esetszámok. Magyarországon 2020-2025 között az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált ovódások, általános- és középiskolai tanulók száma megduplázódott, negyed évszázados összehasonlításban huszonegyszeresére (21x)! nőtt. A súlyos tanulási zavarral rendelkezőké közel 25%-kal nőtt az elmúlt öt évben, 25 éves viszonylatban az esetszám megötszöröződött. A 100 ezer főre vetített esetszám még riasztóbb képet fest, hiszen a vizsgált időszakban a gyerekek száma folyamatosan csökkent.
Hasonlóan riasztóak az adatok az autoimmun betegségek, az allergiák és szinte minden olyan területen, ahol a krónikus stressz rizikófaktor.