“A gyönyör útja” – így hívjuk azt a lelki ösvényt a buddhizmusban, ami a Karmadmudra jógán alapszik. A jóga kifejezést itt a szó eredeti, keleti értelmében használjuk, nem arra azokra a mozgásformákra, ami a nyugati kultúrkörben ebből kialakult. A jóga egyesülést, integrációt jelent – felfoghatjuk úgy, mint a test és a lélek (tudat) integrációját, a jóga tehát egyszerre jelent tudatformáló lelki és fizikai gyakorlatokat.
A Karmamudra a buddhizmuson belül is egy különleges irányzat: a közösen végzett “szexuális jóga” ősi gyakorlata. Itt talán minden egyes szó jelentését meg kell magyarázni ebben a kontextusban. A “közösen” azt jelenti, hogy ez nem a klasszikus párkapcsolati szexuális élet, hanem olyan intim technikák, amit a gyakorlók együtt végeznek. A szexualitás itt nem cél, hanem eszköz. A gyakorlatok végzéséhez pedig bárki lehet társ, akit ehhez elfogadunk, de akár csoportban is alkalmazhatóak a gyakorlatok.
A Karmamudrában a Belső Tűz gyönyörével alakítunk át traumákat
A gyakorlatok tulajdonképpeni tárgya az az “energia”, amit hívhatunk Teremtő Vágynak, Belső Tűznek (a buddhizmusban: Tummo). A buddhizmus a brahmanizmusból nőtt ki, aminek a teremtésmítosza így kezdődik: „Kezdetben volt a Vágy.” A Teremtés jógájában az Belső Tűz minden élet alapja, minden élőlényben megtalálható. A Belső Tűz nyilvánítja meg a tudat impulzusait belső képként, érzésként és fizikai formaként.
A Belső Tűz technikáknak szükségszerű része, hogy a gyakorlók meg is érintsék egymást, de nem feltétele a szexualitás, elegendő lehet a vizualizáció, a képzelet használata. Egyes buddhista iskolák csak a meditatív vizualizációt fogadják el módszerként, mi a gyakorlati tapasztalataink tükrében azt képviseljük, hogy egyes helyzetekben segíthet az intim érintés. Hogy miért, ezt később még kitérünk.
Nyilván adódik a kérdés: mi értelme van annak, és hogyan kapcsolódik egyáltalán a buddhista szemléletmódhoz, hogy ül egy teremben 8-10 ember párba rendezve, egymással szemben, összeérintik a kezüket, és szexuális fantáziákról meditálnak?
Először is: “a gyönyör útja” elsőre nagyon csábítónak hangozhat, de valójában az egyik legnehezebb lelki fejlődést szolgáló tanítás. Nem az elmélete nehéz, mert pofon egyszerű, hanem a gyakorlati megvalósítása. Különösen nehéz a nyugati kultúrkörben, ahol a szexualitásnak teljesen más szerepet szánunk; még a tibeti Tantra jógában is csak a legtapasztaltabbnak ajánlott technika. Egész egyszerűen azért, mert tele van “banánhéjakkal”, az intenzív szexuális vágy megbolondíthatja az elmét, és eltéríti arról az útról, amin haladni kellene.
Mi tehát ennek a technikának a célja? A buddhizmusban – attól függetlenül, ki mit tart üdvözítő útnak – minden iskolának közös célja van: a szenvedéstől való megszabadulás különböző testi-lelki gyakorlatok segítségével. A Teremtés jógájának módszertana többek között a Karmamudrán is alapul, csak annyit csinálunk, hogy a fogalmakat, definíciókat hozzáigazítjuk a nyugati gondolkodásmódoz, hogy érthetőbbé váljanak a folyamatok és azok háttere. Így például a szenvedést, pontosabban az azt kiváltó okokat úgy definiáljuk, hogy pszí-blokkok. A blokkok háttere többféle lehet:
– aktív emlékek az életünk korábbi szakaszából, amik szorongást, bűntudatot, szégyent váltanak ki bennünk;
– ugyanilyen érzéseket aktiváló tudattalan emlékek (gyerekkorból, magzati korból);
– epigenetikusan örökölt (transzgenerációs) pszí-blokkok, ezekben az esetekben az őseink hasonló emlékei válhatnak aktívvá.
A Karmamudra technikáit az “Újjászületés” fázisában gyakorolhatjuk. A különböző reTouch technikák lényege, hogy első lépésben megtanuljuk kommunikálni a gyakorló partnereink egyszerű érintései nyomán kialakult érzéseket. Ezt először teljesen éber állapotban tesszük, majd megpróbáljuk ugyanezt meditatív, megváltozott tudatállapotban. A tapasztalatunk az lesz, hogy szépen sorban elkezdenek felszínre jönni a láncszerűen egymáshoz kapcsolódó traumatikus emlékek.
A haladó reTouch módszerek tartalmazzák a tulajdonképpeni Karmamudra technikákat. Ezt a folyamatot már nem mindenkinek fogjuk ajánlani, csak azoknak, akiknél a módszer inkább segítő jellegű lehet, mint romboló. Néha nehéz meghúzni a határokat, hiszen a cél valahol a szenvedés, illetve a traumák (pszí-blokkok) “lerombolása”, semlegesítése. Itt kezdjük el alkalmazni a Belső Tüzet, mint olyan hatást, ami egyrészt a legrejtettebb trauma-zugokba is elvisz bennünket, másrészt az energia irányított használata segíti a traumák semlegesítését. Azt kérdezed: hogyan? Egyszerű fizika: a hatás-ellenhatás törvénye alapján a két ellentétes “pólusú”, hatásirányú érzésvilág kioltja egymást. A gyönyör irányított képei felülírják a traumák képeit, pontosabban: gyengítik azok epigenetikai hatását a pszichés és testi működésünkre.
Vonzás és taszítás a Karmamudrában
A Karmamudrában kétféle érzésvilággal és a hozzájuk kapcsolódó képekkel, információkkal dolgozunk. Vannak az ún. vonzást eredményező érzések, ilyen a bizalom, az öröm, lelkesedés, együttérzés, hála, harmónia; és vannak a taszító érzések: bizalmatlanság, szégyen, bűntudat, függőség, félelem, tehetetlenség, undor, féltékenység, irigység, gőg, közöny, hiúság, gyűlölet. A vonzó érzések közelítenek bennünket a megértéshez, elfogadáshoz, a másik emberhez, a taszító érzések pedig távolítanak ezektől. A taszító érzések szenvedéshez vezetnek, gyökereik az előbb felsorolt traumatikus élmények. A Karmamudra technikák célja, hogy vonzó érzésekkel és képekkel „felülírjuk”, átalakítsuk a szenvedést okozó érzéseket.
A „titok” az elménk működése, hogy hogyan tárol emlékeket, információkat, és ezek hogyan hatnak ránk a mindennapokban. Azt gondolhatnánk, hogy ami megtörtént, az megtörtént, kitörölhetetlenül a „valóságunk” része. A test és a tudat egy komplex információs rendszer, ahol minden folyamat kölcsönhatásban áll egymással. Egyetlen komponense sem statikus, hanem minden mozgásban van, változik, alkalmazkodik a környezeti hatásokhoz. A Karmamudra első lépésben szemléletváltozás. Annak a felismerése, hogy minden információ alakítható, új szinapszisokat, kölcsönhatásokat hozhatunk létre az elménkben, amik az agyi neuoron szinapszisokat is újrahuzalozzák.
A Teremtés jógájában az első feladatunk tulajdonképpen nem más, mint hogy haladunk sorba a szorongást, félelmet, bűntudatot, szégyent, függőséget, féltékenységet, undort kiváltó emlékekkel, és átdolgozzuk őket. Azért dolgozunk ebben szexuális tartalmú képekkel is, mert ezek általában sűrítve és rendkívül intenzíven tartalmazzák a fentebb felsorolt vonzást kiváltó érzéseket. Általában elegendőek ehhez a szexuális képzelet technikái, hiszen maguk a traumatikus emlékek is képek, amelyekhez érzések társulnak. Leegyszerűsítve: képet képpel, érzést érzéssel “írunk felül”.
Lehetnek helyzetek, amikor javasoljuk az intim testi érintést is. Ennek az az oka, hogy a traumák egy részét a legintenzívebben egyes testi régiók sejtjei tárolják. Nagyon sok trauma eleve a szexualitáshoz kapcsolódik (erőszak, szégyen, bűntudat), és szexuális érintés technikái segítenek a leghatékonyabban felszínre hozni, majd felülírni őket.
A technikák és gyakorlatok egy része tudatos emlékekkel dolgozik. Olyan eseményekkel az életünkből, amiket azonnal elkezdünk sorolni, ha az a feladat, hogy beszéljünk olyan tapasztalatokról, amelyekhez például a bűntudat vagy a féltékenység érzése kapcsolódik. Mindig ezekkel az emlékekkel kezdünk el dolgozni, hiszen ezek a legkézenfekvőbbek. Azért tudunk rájuk emlékezni, mert aktív állapotban tartjuk mind a hozzájuk kapcsolódó képeket, mind az érzéseket.
Menet közben kezdünk el használni meditatív jellegű technikákat, amelyeknek az a lényege, hogy tudattalan emlékekhez is hozzáférjünk. Ilyenkor már egy réteggel mélyebbre ásunk a lelkivilágunkban, megkeressük a taszító érzések gyökerét, azokat a pszí-blokkokat, amiket ezek az érzések „jelölnek”. Hiszen mindig volt egy első alkalom az életünkben, amikor megéltük, hogy milyen a félelem, az irigység vagy a szégyen. Ezek jellemzően koragyerekkori vagy akár magzati hatások emlékei.
A Karmamudra a buddhizmusban egy radikális és gyors útnak számít, mivel célirányosan foglalkozik a szenvedést kiváltó traumákkal. A nehézsége pedig abban rejlik, hogy a hétköznapi életünket úgy kell menedzselnünk, hogy közben újabb és újabb traumákat hozunk a felszínre, ennek a súlyát kell cipelnünk. Igaz ugyan, hogy a súly egyre kisebb, ahogyan haladunk a feldolgozási folyamattal, de legyünk vele tisztában: ez még annak is egy több éves folyamat, aki rendszeresen és kitartóan dolgozik magán.
