A talajhoz való kapcsolódásról sokáig úgy gondolkodtunk, mint egyszerű fizikai érintkezésről: mezítláb állni a földön, kertészkedni, megfogni azt az anyagot, amelyből az élet kinő. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban egyre világosabban mutatják, hogy ennél jóval többről van szó. A talaj nem passzív közeg, hanem élő rendszer, amely folyamatos kölcsönhatásban áll a testünkkel, különösen az ideg- és immunrendszerünkkel (Hanski et al., 2012).
A termékeny talaj mikrobiális közösségei baktériumok, gombák, archeák és vírusok milliárdjaiból állnak. Ezek az élőlények nem elszigetelten működnek, hanem összetett hálózatokat alkotnak, amelyek információt cserélnek, anyagokat alakítanak át és stabilitást teremtenek egy folyamatosan változó környezetben.
🦠 Amikor az ember kapcsolatba lép a talajjal, valójában egy mikrobiális információs térrel kerül kapcsolatba, amelyhez az emberi szervezet evolúciósan alkalmazkodott (Rook, 2013).
Az evolúció a talajhoz köt bennünket
Az emberi evolúció túlnyomó részében a bőr és a talaj között nem volt tartós elválasztás. A test közvetlenül érzékelte a föld fizikai és biológiai jellemzőit, beleértve a mikroorganizmusok jelenlétét is. Ez a közvetlen kapcsolat formálta azt az idegrendszeri mintázatot, amelyben a talaj nem fenyegetést, hanem megtartó, biztonságos közeget jelentett. A modern, sterilizált környezetben ez a kapcsolat gyakran hiányzik, miközben az idegrendszer továbbra is „keresi” azokat az érzékszervi és biológiai jeleket, amelyek a biztonságot közvetítik (Ulrich, 1984; WHO, 2016).
A talajlakó mikroorganizmusokkal való találkozás ilyen jelzésként működhet. Amikor a bőr, a légutak vagy közvetetten az emésztőrendszer kapcsolatba kerül ezekkel az élőlényekkel, az immunrendszer nem pusztán védekező reakciót indít el, hanem tanulási folyamatba lép. Ez az immunológiai „finomhangolás” hozzájárulhat a túlzott gyulladásos válaszok csökkenéséhez, és az immunrendszer kiegyensúlyozottabb működéséhez (Hanski et al., 2012; Rook, 2013).
Neuroimmunológiai kutatások arra is rámutattak, hogy bizonyos talajbaktériumok – például a Mycobacterium vaccae – képesek befolyásolni az agy stressz- és hangulatszabályozó folyamatait. Állatkísérletekben ezek a mikroorganizmusok fokozott stressztűréssel és csökkent szorongásos viselkedéssel hozhatók összefüggésbe, a szerotoninrendszeren keresztül (Lowry et al., 2007). Bár ez nem jelenti azt, hogy a talaj „antidepresszánsként” működnek, azt igen, hogy:
🦠 a mikrobiális környezet támogató hátteret teremt az idegrendszeri egyensúly számára.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a hatások nagyrészt nem tudatos szinten zajlanak. A bőr idegvégződései, az immunsejtek és a bolygóideg paraszimpatikus ága közötti kommunikáció együtt alakítja ki azt az állapotot, amelyet gyakran egyszerűen csak megérkezésként vagy megnyugvásként élünk meg (Porges, 2011). A test ilyenkor nem „érti”, hanem érzékeli, hogy egy élő, koherens rendszer része.
‼️ Ebben az összefüggésben a talajhoz való kapcsolódás nem romantikus nosztalgia, hanem idegrendszeri és immunológiai szükséglet. A talaj mikroorganizmusai láthatatlan közvetítőkként működnek az emberi test és a tágabb élő világ között, emlékeztetve a szervezetet arra, hogy az élet nem elszigetelt egyedek sokasága, hanem egymásra hangolt rendszerek hálózata.
A talajhoz kapcsolódni tehát nem visszalépés, hanem emlékezés: visszatérés egy olyan kapcsolati mintázathoz, amelyben a test, az idegrendszer és a környezet kölcsönösen formálják egymást.
_____________________________
Felhasznált tudományos források
Lowry, C. A., Hollis, J. H., de Vries, A., Pan, B., Brunet, L. R., Hunt, J. R. F., … Rook, G. A. W. (2007).
Identification of an immune-responsive mesolimbocortical serotonergic system: Potential role in regulation of emotional behavior. Neuroscience, 146(2), 756–772.
https://doi.org/10.1016/j.neuroscience.2007.01.067
Hanski, I., von Hertzen, L., Fyhrquist, N., Koskinen, K., Torppa, K., Laatikainen, T., … Haahtela, T. (2012).
Environmental biodiversity, human microbiota, and allergy are interrelated. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 109(21), 8334–8339.
https://doi.org/10.1073/pnas.1205624109
Rook, G. A. W. (2013).
Regulation of the immune system by biodiversity from the natural environment: An ecosystem service essential to health. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 110(46), 18360–18367.
https://doi.org/10.1073/pnas.1313731110
Ulrich, R. S. (1984).
View through a window may influence recovery from surgery. Science, 224(4647), 420–421.
https://doi.org/10.1126/science.6143402
Porges, S. W. (2011).
The polyvagal theory: Neurophysiological foundations of emotions, attachment, communication, and self-regulation.
New York, NY: W. W. Norton & Company.