Az élet evolúciójának pillére az információk közötti kölcsönhatás, azaz a kommunikáció az életet alkotó elemek (molekulák, sejtek, szövetek, szervek, egyedek) között. Ha a kommunikáció az élet bármelyik szervezettségi szintjén elakad, vagy torzulnak az információk, ott diszharmonikus állapotok, betegségek léphetnek fel, ami végeredményben evolúciós zsákutcát jelez.
A Teremtés jógájának első állomása azoknak a pszichés és genetikai hatásoknak az elcsendesítése, amelyek gátolják a testi-lelki összhangot, és azok felerősítése, amelyekre támaszkodva harmóniában tudunk élni önmagunkkal, embertársainkkal és a természeti környezettel. Azokat technikákat, amikkel elsőként találkozunk ebben a hosszú folyamatban, összefoglalóan Újjászületésnek hívjuk.
A módszereket tekintve érintés alapú bodywork (testmunka), és (részben módosult tudatállapotban zajló) kommunikációs technikák kombinációja. Ebben a folyamatban arra fókuszálunk, hogy felderítsük azokat a magzatkori, gyerekkori és transzgenerációs hatásokat, amelyek befolyásolják a felnőttkori viselkedésünket, döntéseinket, érzelmi állapotainkat.
Sok ember csak akkor kezd el foglalkozni életének mélyebb összefüggéseinek a feltárásával, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelte. Kudarcba fulladnak az emberi kapcsolataik, nem megmagyarázható fájdalmak, betegségek jelennek meg az életükben, vagy egyszerűen úgy érzik, zsákutcába jutott az életük, nem látják az értelmét és a célokat.
Az Újjászületés egy lehetőség arra, hogy újragondoljuk az életünket, megismerjük azokat a tudattalan és nemzedékről nemzedékre öröklődő traumákat, blokkokat, amelyek nem csak a pszichés működésünkre hatnak, hanem idővel szomatizáljuk is őket, testileg is formát öltenek.
A testmunka (reTouch) két alapeleme az érintés és a kommunikáció. Vannak technikák, amelyekben önmagunkat érintjük, vannak, amikben páros vagy csoportos gyakorlatok keretében mások érintenek, jellemzően az arc, a kar, a hát, a lábak területén. A kommunikációs feladat abból áll, hogy az érintésekre hangolódva megtanuljuk kimondani mindazokat az érzéseket és gondolatokat, amik közben megszületnek bennünk.
Az érintéseket különböző szituációkban és érzelmi állapotokban kapjuk, ugyanazokra az érintésekre más-más formában fogunk reagálni. A lényeg, hogy ezen a tapasztalati úton megértsük ennek az okát, és ezzel közelebb jussunk saját (tudattalan) működésünk megismeréséhez is.
Miközben ismerkedünk a saját magunk és mások érzelmi életének mélységeivel, a szenvedésük kiváltó okaival, az együttérzést is gyakoroljuk. Az együttérzés az Újjászületés teljes folyamatának bázisa, az életünkben történő erősítése és kiterjesztése minden érző lényre pedig egyben életfeladat is.
A reTouch második szakaszában az érintésekkel és az ehhez kapcsolódó kommunikációban a test egyes erogén zónáira fókuszálunk. Ezeket a gyakorlatokat értelemszerűen csak olyanokkal végezzük, akik számára ezeket az érintéseket meg akarjuk engedni.
A reTouch második szakaszában kezdünk el ismerkedni a meditációs technikákkal elérhető megváltozott tudatállapotokkal. A Teremtés jógájában sosem használunk tudatmódosító szereket, ezek romboló, torzító hatással vannak azokra a mentális és idegrendszeri folyamatokra, amelyekre szükségünk van a gyakorlatainkban.
Nincs Újjászületés a pszí-gének újrakódolása nélkül
A legerősebb érzelmi hatásokkal járó események képeit, információit nem csak a hosszútávú memóriánk őrzi meg, az evolúció az évmilliók alatt kialakított egy olyan „biztonsági mentés” funkciót a testünkben, ami garantálja, hogy a releváns emlékeket epigenetikusan is megőrizzük, így továbbadva őket a következő generációnak. Az epigenetikusan örökíthető, továbbadható pszichés tartományokat a Teremtés jógájában pszí-géneknek nevezzük, a buddhista terminológiában ezek a klésák. Információs tartományuk esszenciális jelentőségű a biológiai evolúciót is befolyásoló pszichés evolúció szempontjából. Lehetővé teszi az emlékek „kollektivizálását”, azaz hogy közössé váljanak az előző generációk tapasztalatai. A pszí-gének megőrzik az utódok számára mindazokat az információkat emlékképek formájában, amelyek erős érzelmi reakciókat váltottak ki azokból, akik átélték őket.
Az intenzív érzelmek így a markerei, nyomjelzői azoknak a tapasztalatoknak, amelyek relevánssá válhatnak az evolúciós fejlődésben. Egyfajta első szűrője annak, mely tapasztalati információk válhatnak relevánssá a biológiai evolúció folyamatában; a mutációk tehát nem véletlenszerű genetikai események, hanem megelőzik őket pszichés folyamatok. A pszí-gének információs tartománya fogja meghatározni a mutációk jellegét, és a természetes szelekció irányát.
Mit jelent ebben a kontextusban a pszí-gének újrakódolása? Minden olyan élmény képanyagát eltároljuk transzgenerációs emlékként, amelyekhez erős érzelmek kapcsolódnak, függetlenül attól, hogy ezek az érzelmek traumatikusak (negatívak) vagy eufórikusak (pozitívak). Ha a traumatikus emlékeket hordozó pszí-gén állomány generációról generációra növekszik, és háttérbe szorulnak az eufórikus érzések által generált emlékek, torzulások lépnek fel a biológiai evolúcióban is. A testet alkotó sejtek, szövetek elkezdenek átállni „stressz-feldolgozó” üzemmódra. Ha azonban teljesen felbomlik az egyensúly, és túl gyorsan növekszik a negatív információs tartomány, nincs ami ellensúlyozza, az információkat a szervezet elkezdi méregként detektálni.
A belső pszichés környezet túl gyors átalakulása (mérgezővé válása) ugyanolyan negatív evolúciós tényező, mint a fizikai környezet túl gyors változása. Mindkettő elérhet egy olyan állapotot, amihez már nem tudunk elég gyorsan alkalmazkodni. Ilyenkor következik be egy populáció gyors hanyatlása, és amennyiben ez egy nagyobb élettér biológiai állományát érinti, elkezdődhet a fajok kihalása.
Ezért az Újjászületés része, hogy foglalkozzunk a pszí-gének emlékanyagának megismerésével, és amennyiben túl sok „mérgező” információt tartalmaznak, azok átalakításával. Intenzív belső munka mellett is évekig tartó folyamat a „transzgenerációs toxikus információk” detektálása és átalakítása. Nyilván nem véletlenül válik egy esemény a transzgenerációs örökség részévé, ezt az evolúciós döntést nem lehet csak úgy, néhány gondolattal felülírni.
